Helytörténeti cikkek

Futás egy országon át – A Komárom – Komárno futóversenyek története

Cikk a MNL KEML Komáromi Fióklevéltára honlapjáról. Írta: Szabó Csaba Gábor.


1945 áprilisában a Vörös Hadsereg kiűzte hazánkból az utolsó német egységeket is. Ezzel Magyarországon befejeződtek a második világháború harci eseményei. Szovjet jelentések szerint április 4-én, Nemesmedves térségében a németek elhagyták az országot. A szocializmusban április 4-e a felszabadulás napja, hazánk egyik legjelentősebb állami ünnepe volt.[1]

Komáromban fáklyás felvonulások, a szovjet emlékmű megkoszorúzása, ünnepi beszédek, munkaversenyek, sportesemények jelezték az ünnep nagyságát.

1974 év végén három sportember (Bangha Dezső, Herczeg Gyula és Jóny István) ötlete nyomán jelent meg a hír, hogy a következő évben, április 4-én hazánk és Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Komárno-Komárom között futóverseny rendezését határozták el.[2]

Az első verseny útvonalát ábrázoló emlékplakett (MNL KEML Fióklevéltára)

Észak- és Dél-Komáromot, a két részre szakadt várost jelképesen újra összekötő, a Dunán átívelő verseny ötletét többek között Rubin Endre az MTK-VM atlétikai szakosztályának elnöke karolta fel.[3] A verseny előkészületeit a Komárnoi Csehszlovák Testnevelési Szövetség Járási Bizottsága és a Komárom Járási Hivatalának Testnevelési és Sportfelügyelősége vállalta magára.[4] A viadalt Dr. Mikolasek Sándor a Komárom Városi Tanács VB. Titkára nyitotta meg. 65 magyar és 18 csehszlovák versenyző állt a 8200 méteres táv rajtjához a komárnoi Lenin stadionban. Egyéniben a csehszlovák Suchan csapatban az Újpesti Dózsa szerezte meg az elsőséget.

A célba érést követően a dobogósok koszorút helyeztek el a szovjet hősi emlékműnél.[5] A következő évtől kezdve a megmérettetés bekerült a Európai Atlétikai Szövetség versenynaptárába is.[6]

A rajt-cél állomások évenként váltották egymást, az első évben az északi oldalról indultak a versenyzők és a déli oldalon értek célba, míg 1976-ban a  mezőny  Komáromban kezdte és Komárnoban fejezte be a versenyt. Ezt a hagyományt az elkövetkező időkben is megtartották.

A verseny lebonyolítását az erre a célra összehívott nemzetközi szervezőbizottság vállalta magára. A bizottságba helyi és országos hivatalos szervek vezetői, sportegyesületek, nagyvállalatok és a média küldöttei kerültek. A feladatok sokrétűek voltak: Az első és legfontosabb a versenykiírás összeállítása és elkészítése volt, ugyanis a nemzetközi szövetség felé időben le kellett küldeni a fix időpontot. A meghívók, műsorfüzetek nyomtatása, nevezések gyűjtése, rajtlista elkészítése, a szállás és forgalom biztosítása, az útvonal meghatározása, a helyezettek részére érmek, ajándékok összegyűjtése, egészségügyi jelenlét biztosítása, az eredményhirdetés programjának elkészítése mind-mind hozzátartozott a bizottság feladataihoz. Mivel a versenyt országhatárok között rendezték meg, a több száz induló regisztrálása miatt nagy feladat hárult a Komáromi Határőrség dolgozóira is. A versenyzőknek és vezetőiknek érvényes útlevéllel és kiutazási engedéllyel kellett rendelkezniük. Az útlevélkezelést a verseny előtt bonyolították le.

Az első verseny pillanatai. Fancsali András hosszútávfutó (jobbra) gratulál a győztesnek. (Képes Sport, 1975. április 8.)

1977-ben írták ki először az erőpróbát az ifjúsági korú futók számára 4000 méteres távon, miközben a felnőttek már 242-en álltak rajthoz 8200 méteren. A magyar és csehszlovák versenyzőkön kívül, román, jugoszláv, keletnémet, és első ízben a vasfüggöny túloldaláról érkező nyugatnémet versenyző is nevezett.[7] A következő két kiírásban előbb 7700 méterre csökkentették majd 10 kilométerre növelték a verseny hosszát. Az első osztályú hosszútávfutók részére a Magyar Atlétikai Szövetség kötelezővé tette az indulást a viadalon.[8] Az 1980-as verseny volt az első, amikor a nők számára külön megmérettetést írtak ki 4000 méteres távon.[9] 1982-ben már férfi felnőtt egyéniben és csapatban, női felnőtt és ifjúsági, illetve férfi ifjúsági kategóriában hirdettek győztest. A nyolcadik alkalommal megrendezett futóversenyen több mint félezer induló állt rajthoz.[10]

Ezt követően a verseny csúcsra járatása zajlott. Az 1984-es jubileumi tizedik alkalomra már majdnem ezer futót regisztráltak. A bűvös határ átlépése a következő évben ugyan még nem sikerült, de 1986-tól kezdve a rendszerváltásig évente ezer feletti induló állt a rajtvonalhoz.

A fotó a 2016. évi versenyen készült a rajt után. Forrás

További részletek és képek


Kiemelt kép:

Az 1984. évi verseny egy pillanata, MNL KEML KVF Aprónyomtatványok, 14. doboz


Hivatkozások:

[2] Dolgozók Lapja 1974. december 31.

[3] Népsport, 1975. április 6.

[4] Új Szó, 1975. március 17.

[5] Népsport, 1975. április 6.

[6] Új Szó, 1976. március 29.

[7] Dolgozók Lapja, 1977. április 9.

[8] Dolgozók Lapja 1979. április 7.

[9] Új Szó 1980. március 24.

[10] Dolgozók Lapja 1982. április 3.

[11] Dolgozók Lapja 1987. április 1.

[12] Új Szó 1989. május 17.