Márciusi kiállításunk

Március elejétől „Csak” egy kis operett címmel láthatnak egy tárlatot folyóiratolvasónk vitrinjeiben. A kiállítás 2024. március 22-ig tekinthető meg könyvtárunk nyitvatartási idejében. Várjuk szeretettel látogatóinkat!

Giczi Annamária kolléganőnk az alábbi szöveges összefoglalóval készült a kiállításra.

Mi is az operett?

Egy színpadi, zenei műfaj. Mozart nevezte el operettnek. Szó szerinti jelentése: „kis opera” vagy „operácska”. Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek, zenekari nyitány, közjátékok, egyszerűbb formájú áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a kórusig.  A táncjelenetek általában a kortárs táncokra épülnek.

A 18. században és a 19. század kezdetén daljáték jellegű volt. A 19. században váltott irányt és lett a zene a nagyvárosi, szórakoztató színpad műfajává. Már Mozart is szorgalmazta, hogy a zene ne csak a palotákba, hanem mindenkihez eljusson. A forradalom után ezek az elképzelések megvalósíthatóvá váltak. Ekkor kap új nevet: „opéra comique” az egyik régi párizsi zenés színház után. Az operettben a párbeszéd és a zárt formájú zene arányosan oszlik meg, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. A klasszikus operett szereplőgárdája általában a híres „négyesfogatra” épül. Ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan, és a története a „bonvivánnal” a harmadik felvonásra, minden akadályt legyőzve happy enddel végződik.

Operettörténet a kezdetektől

Az első operettnek Hervé Don Quijote és Sancho Panza című művét tekintik. Az első nagy operettkomponista Offenbach volt, aki előbb egyfelvonásos, később egész estét betöltő parodisztikus darabjaival aratott sikert. Az első egész estés darabja, sőt a mai fogalmaink szerinti első igazi operett az Orfeusz az alvilágban volt. Művei közül több (Szép Heléna operett, Hoffmann meséi opera) az operaházak kedvelt darabjai. Franciaországban a 19. század 50-es éveiben tűntek fel a színpadokon az első hamisítatlan operettek, jelentős francia szerző volt Offenbach mellett Hervé, Robert Planquette, Charles Lecocq.

Az operett központja Bécs. A mérföldkő 1860. november 24- e volt. Ekkor mutatták be Suppé Kollégium című darabját. A későbbiek, köztük a Boccaccio, világsikerek lettek. Tanítványa, Carl Millöcker (Koldusdiák, Dubarry) is sokáig állta a versenyt Johann Strauss-szal, a későbbi ikonnal. Strauss Offenbach inspirációi, tanácsai segítségével lett a műfaj meghatározó zeneszerzője, aki a bécsi keringőt az operett zenei világába helyezte. Legsikeresebb művei: Cigánybáró, Denevér, Egy éj Velencében. A bécsi korszak kiemelkedő zeneszerzője volt – a magyarok mellett – Oscar Strauss és Robert Stoltz. Oscar Strauss elismerte az angol irányzat kiemelkedő szerzőpárosát, Gilbertet és Sullivant is.

A magyar operett rövid története

Az első magyar operett − amelynek a műfaji megnevezése is ez − Huber Károly műve volt, a Víg cimborák, 1863-ban. Hasonló korú lehet a Dunanan apó Pesten című Offenbach kópia, ami a francia operett pesti bemutatója után keletkezhetett, mert botrányt okozott a darabban szereplő kánkán. Említeni kell még Erkel Eleket, Ferenc fiát, aki a Népszínház első karmestere volt, ahol ez a műfaj első pesti virágkorát érte.

Az operett, mint műfaj magyarországi megjelenése Huszka Jenő Bob herceg-ének bemutatójához és a századfordulóhoz kötődik. Huszka első két előadása, az említett Bob herceg és az 1903-as Aranyvirág óriási siker lett, a csúcsra mégis két évvel később, a Gül Baba bemutatójával jutott fel.

Viharos sebességgel tört előre az operett, ekkor lett népszerű nemzeti csalogányunk, Blaha Lujza is. Ő volt a magyar operett első sztárja – Az eleven ördög és a Suhanc nagy sikerű előadások voltak a párizsi mintára szépülő Pest-Budán. Az operett bátran alkalmazta a népi táncokat – a francia operett galoppal és kánkánnal indult, áriák, kuplék vittek életet a prózai elbeszélések egyhangúságába. Műfaji sajátosság, sőt elvárás volt a zenekari nyitány. Sajátságaiból adódóan az operett a későbbiekben is megmaradt szórakoztató műfajnak, sosem vált politikai üzenetek közvetítőjévé, társadalomkritikus utalásoktól ugyanakkor sosem maradt teljesen mentes.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a magyar operettet többek között Kacsóh Pongrác, Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Brodszky Miklós, De Fries Károly, Szirmai Albert, Ábrahám Pál, Kemény Egon, Gyöngy Pál, Eisemann Mihály, Lajtai Lajos, Farkas Ferenc, Fényes Szabolcs alkotásai tették – nem egyszer külföldön is – elismertté.