Jókairól írtak – Írók az íróról századokon át (kiállítás)

Aktuális kiállításunk 2025. szeptember 2-től október 9-ig látható könyvtárunk felnőtt részlegén (Komárom, Táncsics Mihály u. 10.)

Giczi Annamária ajánlója

Jókairól rengeteget írtak.  Számos író, költő, kritikus foglalkozott Jókai Mór életével és munkásságával. Legyenek azok az író kortársai vagy napjainkban élők. Megjelentek könyvek, folyóiratok, újságcikkek, és verseket is.  A Wikipedia például összefoglalja Jókai műveit, míg a Libri Magazin életrajzával és alkotásaival foglalkozik.

A mostani, a sorozatunk utolsó kiállítása, olyan íróktól állít ki műveket- a kortársaktól kezdve napjainkig – akiket Jókai élete és életműve foglalkoztatott. Természetesen ezek a könyvek csak töredékei a teljes egésznek. Ezek azok a művek, amelyek könyvtárunkban találhatók.

Ezekből emelnék ki néhányat egy-egy rövid idézettel.

Juhász Gyula például verseket írt Jókai Mórnak. (az Arcanum kínálatában is megtalálható.)

Ezt születésének százéves évfordulójára írta: (részlet)

„Száz éve jöttél, vigasznak, csodának

És dicsőségnek Komárom fia,

E kis hazának és a nagy világnak

Száz könyved egy új magyar biblia.

Mindig meséltél, hogy a bús valóság,

A földi rabság tűrhető legyen,

Hogy a szegény magyarság méla sorsát

Feledje, rajtad csüggve szüntelen.”

Ezt Krúdy Gyula írta Jókairól, melyben az írót dicsőíti, kiemelve, hogy Jókai művei a magyar nemzet történelmét, álmait és érzelmeit foglalják össze.

„Jókai regényei: mindenki története Magyarországon, Jókai regényhősei: mindenki rokonai e hazában. Az ő száz kötete a magyar nemzet levelesládája, amelyben írott emléke van minden tündéri álmunknak, bús bánatunknak, csengős kedvünknek és hervadtságában is andalító szerelmünknek. Jókai mindenkinek írt: az ifjúnak, aki ideált keresett, a pünkösdi leányzónak, aki a szerelmet még nem ismerte, és az öregnek, aki mindig csak arra szeret gondolni, ami ötven esztendő előtt történt vele. Jókai nem egy ember, hanem az egész tizenkilencedik század regényességével, érzelmességével és hóbortosságával. Jókai egyesíti magában a magyar nemzet minden nagyszerű erényét és csöndes hibáját.”

Ez a rövid idézet Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című művében hangzik el.

„Jókainak is küzdenie kellett. Brilliáns tulajdonai mellett közömbösen mentek el az olvasók eleinte. Még a kritika se vette azokat észre. Azokat se, amelyekről már tudott, amelyeket várva várt a feltünedező tehetségekben. De voltak olyan erényei is, amelyekről a magyar kritika nem is álmodott, mert még nem jelentkeztek eddigelé, amelyeket nem is várhatott. Legalább sehol se említik a kritikusai irályának csodálatos természetességét. Olyannak látszik, amit ír, mintha magától nőtt volna. Az ember észre se veszi, hogy olvas, hanem csak átnéz egy történetet.” 

S álljon itt pár gondolat, mai íróktól. Ezek egy teljesen más szemszögből megközelített Jókai ábrázolások.

Ez az idézet Nemere István Jókai Mór szerelmei című művének előszavából származik.

„Akik azt hitték eddig, hogy ismerik Jókai Mór életét nagyon meglepődnek. A könyv lapjairól egy kicsit más Jókait ismerhetnek meg. Azt az embert, aki házasságaival mindig botrányokat okozott és mérhetetlen indulatokat gerjesztett. Akinek magánéletét is átszőtte az irodalom és életében többször is olyan kapcsolatokba kezdett, olyan szerelembe esett, amely kis híján végzetessé lett számára.”

Vagy például Lányi András, így írt Jókairól a Búcsú a tizenkilencedik századtól című könyvben:

„Szerencsés író, akinek ifjúsága egy újjászülető nemzet ifjúságával esik egybe. Szerencsés korszak, melynek históriája hőseposzokban és tündérregékben él: Jókai regényeiben. Szerencsés nép – boldog, mint a lótuszevőké -, mely azokból tanult olvasni, tanult álmodni. Amit a Fiatal Magyarország születéséről tudni kell, könyvtárnyi irodalomból tudható. Amitől ez a tudás hozzánk minden más történetnél közelebb állt, nem érthető annak, aki nem olvasta Jókai regényeit.”

Tudni kell, hogy Jókai Mór az első rendszeresen olvasó magyar nőnemzedékek kedvenc szerzője volt, aki a férfiírók között (talán azóta is) példátlan érdeklődéssel fordult a nők felé. A ma róla élő képet nagyrészt a nőrokonai emlékezéseiből sarjadt legendák alakították ki.

Ezért utolsónak álljon itt egy nagyon mai, most megjelent könyv: Szécsi Noémi Jókai és a nők című könyve. Melyet az író iránti rajongással, de legendaoszlató tárgyilagossággal, nőtörténeti szempontból írt meg az írónő.

A sort még folytathatnám, de én úgy gondolom, hogy most már beszéljenek maguktól, Jókairól a könyvek.

A kiállított könyvek közül néhány csak helyben olvasható, illetve a többi is csak a kiállítás végén kölcsönözhetők!