Újdonságainkból ajánljuk
Összeállította és szerkesztette: Szilassi Andrea
A tenger asszonyai
„A dél-koreai Csedzsu-sziget komor sziklái között élnek a henjo asszonyok – bátor nők, akik egy lélegzettel merülnek a jeges tenger mélyére, hogy kagylót és algát hozzanak a felszínre. Közülük való Jongszuk és Midzsa, akik gyermekkoruktól elválaszthatatlanok. Egyikük a búvárkollektíva vezetőjének a lánya, a másik egy kollaboráns elárvult gyermeke. Amikor Midzsa elveszíti a szüleit, Jongszuk családja befogadja, és a lányok szinte testvérekként nőnek fel. Japán árnyéka és a diktatúra azonban átformálja a sziget életét, és a történelem sodrása kegyetlenül próbára teszi a két nő barátságát is. A tenger asszonyai évtizedeken átívelő történet, mely a japán megszállás időszakától a második világháborún és a koreai háborún át egészen napjainkig kíséri el a szereplőket. Lisa See érzékeny, elsöprő erejű regénye a női barátság, a túlélés és az emberi lélek mélységeinek megrázó története – egy világé, ahol a tenger egyszerre az élet forrása és a veszteségek tanúja.”
Írta: Lisa See ; ford. Megyeri Léna. Budapest: Libri Kiadó, 2026. Forrás: Libri.hu
Ambremer titkai – A csodák Párizsa 1.
„Párizs, a 20. század eleje. Az urak kackiás bajuszt és keménykalapot viselnek; a hölgyek fűzőt, szoknyát, alsószoknyát és gombos csizmát. Mostanra már csillogó automobilok pöfögnek a fiákerek mellett a nagy körutakon a Haussmann-épületek árnyékában. Ám ez mégsem egészen az a Párizs, ahogyan mi emlékszünk rá a boldog békeidőkből: az Eiffel-tornyot bűvös fehér fából ácsolták, a Szajnában szirének lubickolnak, manók bújócskáznak a vincennes-i erdőben, szárnyas macskák diskurálnak a filozófiáról és egy metróvonal vezet egyenesen a Tündérvilágba. Louis Denizart Hippolyte Griffont, az Azúr Mágusrend tagja egy gyilkosságsorozatba keveredik, miközben épp megbűvölt tárgyak illegális kereskedelmének ügyében nyomoz. Szinte elpusztíthatatlan, életre kelt vízköpőkkel és egy nagyhatalmú mágussal a nyomában, Griffont kénytelen Isabel de Saint-Gil, egy renegát tündér segítségéhez folyamodni, akit legnagyobb sajnálatára túlságosan is jól ismer… Üdvözlünk A Csodák Párizsában! Az 1968-as születésű Pierre Pevel jelenleg a francia fantasy egyik legnagyobb alakja, aki 2010-ben a rangos David Gemmell-díjat is elnyerte. A klasszikus Verne-regények izgalmas világát tündérekkel, sárkányokkal és egyéb szerzetekkel benépesítő A Csodák Párizsa sorozata 2003-ban indult hódító útjára az Ambremer titkaival, amit azóta számos folytatás követett könyv, novelláskötet és képregény formájában – utóbbival már a magyar olvasók is találkozhattak az új Kockás lapjain, Pattantyúsok címmel.”
Írta: Pierre Pevel ; fordította: Nagy Krisztián. Szolnok: Chameleon Comics, 2025. Forrás: Libri.hu
Az aratás gyermekei
„A férjét gyászoló Hannah Wester nyomozó egy év után visszatér a rendőrséghez, ahol azonnal bekapcsolódik a koleratemetőben holtan talált kisbaba ügyének kivizsgálásába. Miért halt meg, ki lehet az anyja, és hová tűnhetett a nő? Hannah sokáig sötétben tapogatózik, mígnem egy másik bűncselekmény kapcsán gyanakodni kezd. A profi orosz orgyilkos, Kátya csodával határos módon élte csak túl a legutóbbi megbízatását. Vissza kell nyernie a szervezet főnökének bizalmát, így amikor egy új feladattal korábbi kudarcának színhelyére, Haparandába küldik, tisztában van vele, hogy a legkisebb hiba is az életébe kerülhet. Egy feltörekvő politikus élő tévéadásban jelenti be, hogy a meddőséggel vívott hosszú harc után a felesége végre várandós, hamarosan szülők lesznek. Még aznap este megszólal a telefonja, és egy nő tört angolsággal azt állítja, tudja, hogy valójában nem a felesége hordja ki a gyermeket. A hatalomvágytól fűtött férfi válaszút elé kényszerül, és a döntései beindítják az események lavináját.”
Írta: Hans Rosenfeldt ; fordította: Annus Ildikó. Budapest: Animus Kiadó, 2026. Forrás: Libri.hu
Átkelés
„A csendes kisváros, Weston-super-Mare hátborzongató rémálomra ébred, amikor a tengerparton egy holttestet találnak. Az áldozat Veronica Lloyd, a helyi templom idős önkéntese. Louise Blackwell nyomozófelügyelő, aki nemrég költözött vissza a városba, első ügyét kezdi meg. Amikor egy papot találnak meggyilkolva a közeli templomban, világossá válik, hogy a nyomozónő egy különösen kegyetlen gyilkossal áll szemben, aki az áldozatait nem véletlenszerűen választja ki. Ahogy a halottak száma emelkedik, Blackwell versenyt fut az idővel, hogy leleplezze a gyilkost, és véget vessen a mészárlásnak. A saját múltjával is küzdő felügyelő régi titkok nyomába ered: meg kell találnia a kapcsolódási pontokat, amelyek összekötik az áldozatokat – mielőtt még túl késő lenne.”
Írta: Matt Brolly ; fordította: Szieberth Ádám. Budapest: GeneralPress Kiadó, 2026. Forrás: Libri.hu
Ellenfényben
„Történetünk az 1893-as chicagói világkiállítástól az első világháborút követő évekig tartó időszakban játszódik, eljut a munkássztrájkoktól forrongó Coloradótól a századforduló New Yorkjáig, Londonon, Göttingenen, Velencén és Bécsen át a Balkánig és Közép-Ázsiáig, további helyszíne Szibéria a titokzatos tunguszkai esemény idején és Mexikó a forradalom közepette, valamint a háború utáni Párizs és a némafilmkorszak Hollywoodja, illetve néhány olyan terület is, amelyet hiába keresnénk a térképen. Mindössze pár év van hátra a világméretű katasztrófáig, a féktelen üzleti kapzsiság, a színlelt vallásosság, a buta gyarlóság és az aljas hatalmasok időszakában járunk. A jelenre utalni nem áll szándékunkban, ne is következtessenek rá. Tekintélyes szereplőgárdánk anarchistákból, léghajósokból, szerencsejátékosokból, iparmágnásokból, drograjongókból, ártatlanokból és dekadensekből, matematikusokból, őrült tudósokból, sámánokból, médiumokból és illuzionistákból, kémekből, nyomozókból, kalandorokból és bérgyilkosokból áll. De feltűnik Nikola Tesla, Lugosi Béla és Groucho Marx is. Amikor a bizonyosság korszakának végével kiszámíthatatlan jövő veszi kezdetét, ezek az emberek többnyire csak folytatni próbálják az életüket. Egyeseknek sikerül felvenni a tempót, mások csupán menekülnek a sorsuk elől. homas Pynchon (1937) amerikai író, a posztmodern irodalom meghatározó alakja. Humoros, sajátos nyelvezetű, olykor igen terjedelmes regényeivel arra ösztönzi olvasóit, hogy újragondolják az irodalomról, sőt a világról alkotott képüket. Élő legenda, neve minduntalan felbukkan a Nobel-várományosok listáján, ennek ellenére makacsul elzárkózik a nyilvánosság elől. „
Írta: Thomas Pynchon ; fordította: Greskovits Endre. Budapest: Jelenkor Kiadó, 2026. Forrás: Libri.hu
Dark Cinderella
„A történet főszereplője Sofia, egy fiatal nő, akinek az élete gyökeresen megváltozik, amikor legjobb barátnője, Alva, találkozik egy herceggel, majd röviddel később rejtélyes módon eltűnik. A rendőrségi nyomozás nem vezet eredményre, és a környezetük hamar feladja a keresést. Sofia azonban biztos benne, hogy valami nincs rendben: Alva eltűnésének köze lehet a királyi családhoz. Elhatározza, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, tervet készít: bejut a királyi palotába, ahol a barátnőjét utoljára látták. Jelentkezik egy állásra a kastély könyvtárában, és nagy szerencsével fel is veszik. Célja, hogy észrevétlen maradjon, információkat gyűjtsön, és kiderítse, mi történt valójában Alvával. Már az első napokban rájön azonban, hogy a palota világa sokkal bonyolultabb és veszélyesebb, mint gondolta. A helyzet még bonyolultabbá válik, amikor Sofia találkozik Maximilian koronaherceggel. A lány eredetileg úgy képzelte, hogy a herceg arrogáns és hideg lesz, de a valóság teljesen más: Maximilian figyelmes, intelligens és meglepően emberi. A két fiatal között hamar kialakul egy erős vonzalom, ami Sofiát komoly dilemmába sodorja. Egyrészt közelebb kell kerülnie a herceghez, ha meg akarja tudni az igazságot, másrészt attól fél, hogy az érzései veszélyeztetik a küldetését. Nyomozása során egy nagyobb politikai és családi titokra bukkan. A palotában működő hatalmi rendszer sokkal sötétebb, mint amilyennek kívülről látszik. Bizonyos döntések és eltussolt ügyek azt mutatják, hogy a királyi család tagjai – vagy a körülöttük dolgozó emberek – képesek szélsőséges lépésekre is a monarchia hírnevének védelmében…”
Írta: Anya Omah ; fordította: Farkas Tünde. Budapest: Libri Kiadó, 2026. forrás: Kello.hu
Az eunuch árnyéka
„A kortárs katalán irodalom megkerülhetetlen alkotója, Jaume Cabré ismét egy lírai mélységű regénnyel jelentkezett, amely a gyászt és az elidegenedett, magányos ember vívódásait mutatja be együttérző, lírai érzékenységgel. A regény cselekménye egyetlen este, egy vacsora alatt bontakozik ki, amelynek során a főhős, Miquel Gensana emlékein keresztül családja évszázados múltja és jelenkori bukása tárul fel. A keretbe foglalt történet a jelenben veszi kezdetét, amikor a negyvenhét éves Miquel, a nagy múltú katalán Gensana família utolsó, magányos tagja egy luxusétteremben vacsorázik fiatal kolléganőjével, Júliával. Az étterem a család egykori ősi birtokán áll, de a hatalmas uradalmat Miquel eltékozolta. Júlia azért hívta meg vacsorázni a férfit, mert nekrológot szeretne írni a nemrégiben elhunyt közös barátjukról, Bolószról és Miquel emlékezetét szeretné segítségül hívni ehhez. A beszélgetés során Gensana gondolatai folyamatosan visszakanyarodnak a múltba, de az emlékképekben több idősík fonódik össze. Miquel a Franco-diktatúra idején részt vett az egyetemi ellenállásban, a földalatti mozgalmakban és a hetvenes évek véres politikai eseményeiben. Miquel gondolatainak csapongása során csaknem kétszáz évnyi családi történelem és nemzedékeken át őrzött titkok kerül felszínre, amikor a férfi tiltott szerelmekről, generációkon átívelő családi ellentétekről mesél. Feltárul a folyamata annak, hogyan jutott el Miquel, aki alapvetően művészalkat volt, de ez irányú vágyait soha nem tudta beteljesíteni, a család a dicső múltjától a teljes anyagi összeomlásig, az erkölcsi megsemmisülésig. Mindez belső ürességet teremtett lelkében, majd a nőkkel való sikertelen kapcsolatai is egyre inkább a depresszív életérzés felé taszították. A regény története nem lineáris nyomvonalon halad, az író Alban Berg zeneszerző Hegedűversenyének szerkezetét követi (pl.: Andante, Allegro és Adagio tételeket), ennek megfelelően a szöveg ritmusa és váltakozása zenei pontossággal van felépítve. A regény címét a történetet narráló Miquel életérzése adja, a férfi szellemi eunuchként, olyan embernek érzi magát, aki bár tanúja és őrzője volt családjának, képtelen volt aktívan alakítani annak sorsát.”
Írta: Jaume Cabré ; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna. Budapest: Jelenkor Kiadó, 2026. Forrás: Kello.hu
Stockholm, Odenplan
„Ritkaság, hogy első könyves szerző megkapja a tekintélyes August díjat, mint Daniel Gustaffson Stockholm, Odenplan című könyvéért. De ami a regény kiérleltségét, hangnemét és gazdag, asszociatív prózáját illeti, nem is egy tipikus első könyvről van szó. A történet középpontjában egy elvált, lelkileg összetört apa áll, aki a stockholmi Odenplan téren és annak környékén bolyong. Egy bűntudattal, magánnyal és emlékekkel küzdő férfi életének egy napja pereg le előttünk, miközben megismerhetjük személyes történetét: megtudjuk, hogy a főhős elvált, hogy családja Magyarországról származik, hogy kulturális segélymunkásként dolgozott Koszovóban, hogy épp betegszabadságon van, mert kiégés fenyegeti, de mindenekelőtt magányos és az összeomlás szélén áll. Az író mélyen belemerül a veszteséggel, szorongással és bizonytalansággal teli lélek rejtelmeibe, nagy empátiával tárva elénk a részleteket. A szöveg letisztult és világos, miközben a cselekmény egyszerre mozgalmas és lassan hömpölygő. A regény valóban egy „állapotot” ír le, ahogy a svéd kritikusok is kiemelik, de ez nem jelenti azt, hogy ne történne benne semmi. A Stockholm, Odenplan nemcsak egy középkorú férfi szenvedéseit mutatja be, hanem az önmagunkkal való szembenézésnek és a körülöttünk zajló világ elidegenedésének regénye is. A történet egyszerre intim és univerzális, az egyéni küzdelmet ötvözi a társadalmi rombolások és megújulások kérdéseivel is.”
Írta: Daniel Gustafsson ; fordította: Kertész Judit. Budapest: Polar Egyesület, 2025. Forrás: Libri.hu


