Komárom sportélete – A Czibor Zoltán Sporttelep és a város labdarúgásának története

Cikk a MNL KEML Komáromi Fióklevéltára honlapjáról. Írta: Szabó Csaba Gábor.

Az utóbbi évek stadionépítési hulláma kapcsán érdemes végigtekinteni, hogyan jött létre a komáromi Sport utcában található Czibor Zoltán Sporttelep, milyen viszontagságokon ment keresztül és a háború után milyen tervek születtek a helyreállításra. A pálya és a KAC története szorosan összefonódott egymással, a változások kihatottak a sporttelep használatával kapcsolatos koncepciókra is. Ezt a történetet követjük nyomon (elsősorban a labdarúgás szemszögéből) az alapítástól egészen a rendszerváltásig. Írta és összeállította: Szabó Csaba Gábor segédlevéltáros (MNL KEML Komáromi Fióklevéltára)

Az 1900-ban alakult Komáromi Football Club a Duna bal partján talált otthonra 1905-ben. A trianoni békediktátum után megszűnt a labdarúgás a déli városrészben. 1924 tavaszán alakult meg újra a KFC, ezt követően az 1924/25-ös Nyugati kerület II. osztályú bajnokságába már benevezett a labdarúgó csapat és a Csillag erőd melletti kijelölt területen játszották a mérkőzéseket.[1] A KFC 1926 februárjában farsangi bált rendezett, melynek bevételét az új pálya építési költségeire fordította. A sporttelep a Jedlik Ányos és a Czuczor Gergely utca közötti területen épült meg.

„Új pálya épül Komáromban!”– beszélték egymás között az 1930-as évek elején a Komáromi Football Club szurkolói. A nagy gazdasági világválság éveiben, talán furcsának tűnhetett egy ilyen beruházás a városban, de az ekkor harmadosztályban szereplő labdarúgócsapat mérkőzései rengeteg nézőt vonzottak és a trianoni békediktátum után jogosan merült fel az igény a városvezetésben, hogy egy új és modern helyszínen rendezhessen a város sportrendezvényeket.

A pálya ugyan elkészült, de az öltözők, a lelátó építése elmaradt és a labdarúgócsapat szereplése sem volt kiemelkedő.[2]

1931-ben ismét felmerült az igény egy új, minden igényt kielégítő új sporttelep építésére. Az elhatározás azonban csak egy évvel később öltött testet. A Komárom városi önkormányzat 1932. decemberében elfogadta az új stadion kivitelezési terveit és a költségvetést is.

Forrás: Bilkó István: Komárom labdarúgásának krónikája 1900-2000. 62.p.

1933 szeptemberében már az új pályán játszott a KFC. A szezon végén bajnoki címet ünnepelhettek a játékosok. A vezetőség a sikereket látva még ebben az évben elrendelte a sportpálya lelátójának a megtervezését. A tervek ugyan elkészültek, de a tribünök felépítésére 1942-ig várni kellett. Az 1934/35-ös bajnoki cím után a másodosztályban (Nyugatmagyarországi LASZ I.) folytatta a csapat a szereplését. Az első bécsi döntés következtében a visszatérő területek csapatai is bekapcsolódtak a küzdelmekbe, így Komáromban két KFC nevű csapat is játszott. Mivel a névazonosság bonyodalmakat okozott, ezért a Duna jobb partján fekvő egyesület 1941 januárjától Komáromi Atlétikai Clubra változtatta nevét, a lila-fehér színeket pedig piros-fehérre cserélték.[3]

1942-ben elkészült a fedett lelátó és az öltözőépület. A rá következő évben pedig a pálya köré salakos futópályát alakítottak ki. A sporttelep ünnepélyes átadására 1943. szeptember 11-12-én került sor.[4]

Sajnos Komárom nem sokáig élvezhette az új sportközpontot. 1944 októberében több légitámadás érte a várost. Október 14-i bombázás nyomán semmisült meg a sporttelep, a vágóhíd és a selyemgyár is.[5]

Az 1944-es légitámadás felvétele. A bombák a sportpálya közelében csapódtak be. Forrás: Kaŝŝák Peter: Konečna zastávka: Slovensko. Letecké aktivity a osudy posádok 15. USAAf zostrelených nad územím Slovenska v rokoch 1944-45.

A háború után újjáalakuló MÁV-KAC első feladata a lebombázott sportpálya rendbehozatala és a romok eltakarítása volt. A vezetőség a világégést követő években folyamatosan egy új sporttelep létrehozásán fáradozott, azonban a város anyagi fedezet híján nem tudta orvosolni a problémát, a pénzből csak a labdarúgópálya játékra alkalmassá tételére futotta.

A háború utáni időszak az átszervezések, a névváltozások időszaka. Új egyesületek jöttek létre, 1946-ban alakult meg a Molaj SE, 1951-ben a Vörös Lobogó, 1953-ban a Koppánymonostori Dózsa Tsz. csapata. Az ötvenes évek elején a két komáromi egyesület az Ady Endre utcai sporttelepen játszotta mérkőzéseit.

1957 elején megváltoztak a sport irányelvei, ezért a Komáromban működő klubokból egy nagy egységes sportegyesületet hoztak létre. A márciusi közgyűlésen így jött létre a Komáromi MÁV Textiles AC.[6] A sportpálya használati jogát a városi tanács az új labdarúgócsapatnak adta.

A fúziót követő tíz évben az egyesületet a Komáromi Lenfonógyár tartotta fent. A sporttelepet a hatvanas évek közepén felújították, új épületeket emeltek, de a labdarúgócsapat az 1967-es bajnokságot nem fejezte be és megszűnt.

Új korszakot nyitott a város sporttörténetében az 1970-ben újjáalakuló KAC. Az új egyesület visszatért gyökereihez és az 1924-ben alapított klub jogutódjának tekintette magát. Két évvel később megalakult a labdarúgó szakosztály is. Egyből nekiláttak a sporttelep felújításának:a pálya talaját elegyengették és új gyepszőnyeget kapott. A kapu mögötti területen egy salakos pályát is létrehoztak, rendbe tették a futópályát.

A KAC és a város az 1970-es évektől egészen 1989-es megszűnéséig az Ady Endre utcában játszotta a bajnoki mérkőzéseket. A labdarúgáson kívül atlétikai versenyeknek, sportnapoknak, iskolai rendezvényeknek ad otthont az 1997 óta Czibor Zoltán nevét viselő sporttelep.