Könyvtárosok kedvencei

Kedvenc regényeim

Összeállította: Giczi Annamária


A tanult lány

“Tara Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is. A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.”

Szerző: Tara Westover; fordította: V. Csatáry Tünde. Budapest: Partvonal Könyvkiadó, 2019. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Pipacsvirágom – Történetek útközben

“A kötetben szereplő történetek zöme nem most lát napvilágot először. Legtöbbjük már megjelent a Nők Lapjában. Van ott egy Útközben nevet viselő rovat, melynek szerzője alkalomról alkalomra belekeveredik valamibe. Meglát valakit, ránéz egy brosstűre, havat lapátol, elmegy egy árverésre. Táncol, babot fejt, egy kislányt figyel. Nem esik meg semmi rendkívüli. Akkor mégis mi történik? A kiadó úgy gondolta, Schäffer Erzsébet találkozásait érdemes összegyűjteni. Így sületett meg ez a könyv.”

Írta: Schäffer Erzsébet. Budapest: Cartaphilus Kiadó, 2010. Forrás: fülszöveg

Katalógusunkban


Semmi

“Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az értelem hegyén, a Fontos Dolgok Halmán végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll. “

Írta: Janne Teller; fordította: Weyer Szilvia. Budapest: Scolar Kiadó, 2011. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Marina

“Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém. 1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina. A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni, nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg. A síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete. Óscar és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és vérfagyasztó kalandokba keveredik. Ruiz Zafón fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt, amelyről a bevezetőben bevallja, hogy a legnehezebben kategorizálható és egyben a legszemélyesebb regénye.”

Írta: Carlos Ruiz Zafón; fordította: Tomcsányi Zsuzsanna. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2018. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Virágzabálók

“Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden – tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik (,,angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden””), valamint három férfi – Imre, Péter és Ádám -, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza. 1848-ban itt is föllángol a forradalom, véres ütközetek zajlanak, majd az idegen elnyomás süket csöndet kényszerít a városra. Ahol valaki megszállottan virágokat ültet, hogy ott is levelek és szirmok nőjenek, ahol senki nem várja, senki nem akarja. És történetek, legendák, mesék. Szavakból, sóhajokból, nevetésekből formálódó, olykor délibábos, olykor nyomasztóan súlyos építmények – drámák és komédiák, sorsok és pusztulások. Az áradás ellenállhatatlan.”

Írta: Darvasi László. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 2010. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Jéghercegnő

“A fiatal nő a kádban feküdt. Körülötte a vízen jéghártya csillogott. Csuklói felvágva, a kövezeten vérfoltok. Így találnak rá a holtan is gyönyörű Alexre, akiről csakhamar kiderül, hogy nem magával végzett, hanem gyilkosság áldozata lett. Vajon kinek lehetett útjában ez a kiskorától fogva különösen viselkedő, visszahúzódó nő, akit férfiak és nők egyaránt csodálattal vettek körül? Arra lehet számítani, hogy hamar meglesz a tettes, hiszen a színhely egy tengerparti kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer. Vagy csak úgy tűnik Patriknak, a rendőrtisztnek és Ericának, az írónőnek azzal kell szembesülnie, hogy fogalmuk sem volt, kikkel élnek együtt, milyen titkokat rejtegetnek a takaros házak, s hogy ki volt valójában az áldozat, akit pedig gyerekkoruktól ismerni véltek.”

Írta: Camilla Läckberg; fordította: Torma Péter. Budapest: Animus Kiadó, 2009. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Oroszlánkórus – novellák

“Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteit a ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és a koreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban. A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete ráadásul a szövegek egy része a könyv megjelenésével egy időben hangoskönyvként is meghallgatható.”

Írta: Dragomán György. Budapest: Magvető Kiadó, 2015. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban


Fogság

“Egy század: időszámításunk szerint az első, melyet jól ismerünk és amelyet nem ismerhetünk, amelyben mitikus és valós idő és tér egymásba gabalyodik. A hasadás százada, régi és új tények és talányok, hitek és hitetlenségek, a római béke és hallatlan méretű vérengzések kora. Ekkor kezdődik az új Európa – egy új szövetséggel -, és ér véget a régi. A Krisztus halála körüli esztendőktől a zsidó háború végéig követhetjük figyelemmel Spiró György új regényének hősét, a római zsidó diaszpórában felcseperedett rövidlátó fiút, Urit, akivel elképesztő kalandok, örömök és szomorúságok esnek meg. Titokzatos módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor az adót viszi Jeruzsálembe. Érthetetlen, miért küldik a veszélyes és fárasztó útra e testileg gyenge, tapasztalatlan fiút. Uri Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián át vándorol, és csak évek múlva kerül vissza Rómába. Mindig másnak, többnek hiszik, mint aki, s így hol együtt vacsorázik Pilátussal, hol tolmácsol a császár előtt, hol pedig a legsanyarúbb számkivetettség várja. Kis- és nagypolitikai kalamajkák gördítik tovább ezt a helyenként pezsgő humortól könnyű, helyenként apokaliptikus képzettársításokban gazdag kalandregényt. Az olvasó hirtelen zuhan bele ebbe a folyamba, amely a Mediterráneum jellemző ókori helyszíneit érintve hömpölyög keresztül a „császárváltogató koron”, amikor semmi bizonyos nincsen, csak a változás, és amelyben ugyanaz eshetik meg legfelül, ami legalul. Ha a könyv olvasója e forrongásban a jelenre vagy esetleg ama legutóbbi és legvéresebb századra ismerne a felszín alatt, az csakis az ő kényszeres képzeletének szüleménye, melyre természetesen a mű nyitott; éppen úgy, ahogy minden másra: Istenre és emberre, közösségre és egyénre, a semmire és a végtelenre, az egyértelműségekre és az ambivalenciákra a változások új dimenzióira.”

Írta: Spiró György. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 2005. Forrás: www.libri.hu

Katalógusunkban