Gyerekprogram

Mese habbal – gyermekek írták és rajzolták

Könyvtárunk részt vett Az én könyvtáram projekt megvalósulásában. Egyike vagyunk azon intézményeknek, akik alkalmazzák a pályázat során született mintaprogramokat. A projektet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár koordinálja. További részletek ezzel kapcsolatban.

A Mese habbal című foglalkozás a komáromi Petőfi Sándor Általános Iskola 4./a osztályos tanulóival és Dudás Judit kolléganőnk közreműködésével valósult meg 2020 tavaszán. A foglalkozások végeredményeként őszre 3, gyermekek által írott mese született, továbbá illusztrációkat is készítettek hozzá a gyerekek.

A mesékből és rajzokból egy nyomtatott kiadványt készítettünk, amelyből az iskolába is eljuttattunk néhány példányt. A jutalmakat a mesekönyvvel együtt vehették át a gyerekek és az osztályfőnök ezen a héten.

Az alábbiakban elolvashatják a beküldött meséket, és megtekinthetik a hozzájuk készült illusztrációkat. A beküldött pályamunkákat ezúton is köszönjük a tanulóknak és Vargáné Orbán Erzsébet pedagógusnak!


Tóth Áron: Az elvarázsolt sziget

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három jó barát. Az egyik Szárazföld, a másik a Víz, a harmadik pedig a Levegő volt. Történetünk valamikor a közeli vagy távoli jövőben játszódik, ahol a Szárazföld és a Víz szenvedtek a rengeteg emberi szeméttől, a levegő pedig szenvedett az autók által kibocsátott gázoktól. Egy szép nyári napon találkoztak a tengerparton és elhatározták, hogy megpróbálják jobbá tenni világukat. A Szárazföldnek olyan ötlete támadt, hogy kiemel egy szigetet a végtelen óceán közepén. Ezen a szigeten az állatokat állati tulajdonságokkal ruházzák fel, nagyravágyóak, pazarlóak lesznek. Hatalmas fák fognak nőni, amin mindenféle rágcsálni való fog teremni tucatszámra, zacskóban, így az állatoknak nem lesz szükségük gyűjtögetésre és vadászatra. Járműveket adnak nekik, így nem kell gyalog közlekedniük sehova sem. Nem sok idő kellett, hogy az állatok ellustuljanak, elhízzanak és tele szemeteljék a szigetet.

Látva ezt a Víz megígérte, hogy az összes hajóst erre a szigetre fogja terelni, a Levegő pedig megfogadta, hogy az összes repülőt ide fogja küldeni az emberekkel, hogy megtudják milyen lenne, ha az állatok is ugyanazt tennék, mint ők. Jöttek is az emberek és mit látnak? Mindenfelé eldobált pet palackokat, üres csipszes zacskót és csokipapírt a földön és a fákon. Levegőt alig lehetet kapni olyan rossz volt a levegő minősége. Az emberek tátott szájjal bámulták ezt a hihetetlen világot, amit soha életükben nem fognak elfelejteni. Hazatérve csoportokban szedték össze a szemeteket. Innentől fogva csak annyi terméket vásároltak, amennyire valóban szükségük volt. A gyárak pedig 100%-ban újrahasznosították a műanyag hulladékot. Hamarosan már a kukák is üresen ácsorogtak az utcákon. És ahogy az óceánok is megtisztultak a sziget úgy eltűnt, mintha sohasem létezett volna.

A három jóbarát visszatért a tengerparthoz és mintha csak rossz álom lett volna úgy emlegették a hulladékkal teli világot.


Koczka Hunor: A Szürke

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg kiszolgált kutya, akit Szürkének hívtak. Ez a kutya már nagyon megöregedett, volt vagy 16 éves. Egyszer a gazdája azt mondta neki:

– Na Szürke, úgysem veszem már semmi hasznodat, én már nem etetlek tovább, menj amerre akarsz!

A szegény kutya nagy szomorúan elballagott a legközelebbi erdő szélére és lefeküdt. Azon gondolkodott mért tette vele ezt a gazdája, pedig egész eddigi életében hűségesen szolgálta. Miközben ezen töprengett, oda ment hozzá a farkas, aki látta, hogy nagyon szomorú. Ezért megkérdezte tőle, hogy min búslakodik. Szürke elmondta neki tövéről hegyére mi történt vele. A farkas elgondolkodott és azt mondta a Szürkének:

– Egyet se búsulj én segítek rajtad, de a szívességemet majd egyszer meghálálod!

Elmondta a tervét, hogy a gazda a feleségével és újszülött kisbabájukkal kijárnak a mezőre dolgozni, a kis babát a rét szélén levő fűzfa bokor alá teszik le. Én oda megyek és elrabolom a kisbabát a gyerekkosárral, te pedig utánam rohansz és elveszed tőlem, majd vissza adod a volt gazdádnak. Így is történt, a gazda másnap kijött a feleségével és újszülött kisbabájukkal és letették a fűzfa árnyékába a gyereket egy kosárba. A farkas erre odasompolygott, szájába kapta a kosarat és elrohant. A gazda és a felesége ezt észrevették és éktelen kiabálással üldözni kezdték a farkast, de a farkas sokkal gyorsabb volt és már bottal üthették a nyomát. Szürkének se kellett több, a farkas után vetette magát és elragadta tőle a kosarat a babával, majd vissza ballagott a bánatosan zokogó szülőkhöz és odaadta nekik a kis babát. A gazda nagyon megörült és azt mondta a feleségének:

– Na, asszony, most hazamegyünk, és főzöl egy nagy kondér levest teli hússal, és mind a Szürkének adod, mert ezek után velünk fog maradni addig amíg él.

Így is történt, teltek múltak a napok, egyszer csak nagy nyüzsgés támadt a ház körül, keresztelőre készültek nagy lakomával, sok vendéggel. A farkas ezt megtudta, és az egyik este felkereste szürkét és azt mondta neki:

– Most itt az ideje, hogy megháláld, amit érted tettem, én is részt akarok venni a lakomán.

Szürke ezen nagyon elgondolkodott, hogy miként tudja a farkast bejuttatni a lakomára. Aztán megtalálta a megoldást. A lakomát megelőző este befektette az asztalok alá, de lelkére kötötte, hogy csöndben maradjon, mert az emberek azonnal agyonütik. Elkezdődött a lakoma, Szürke folyamatosan hordta a finomabbnál finomabb falatokat az ordasnak. Az emberek látták ezt, hogy a kutya viszi az ennivalót, de a gazda azt mondta, őneki szabad. Ezért nem törődtek tovább vele. De amikor elkezdődött az éneklés, a farkas is vonyítani kezdett. Szürke megijedt, gondolta leitatja, de erre még jobban vonyított. Persze ezt már mindenki hallotta és ami a kezükbe akadt, azzal ütlegelni kezdték a farkast. Az ordas iszonyatos menekülésbe kezdett, Szürke utána vetette magát és megrázta bundáját, majd mondta neki:

– Te farkas, többet nem akarlak itt meglátni, mert mohóságoddal és meggondolatlanságoddal mindent elrontottál! Engem megint kidobnak, és többet nem jöhetek vissza semmilyen trükkel!

De nem így történt, gazda még jobban megszerette, mert azt hitte, hogy Szürke vette észre az ordas farkast, és ő üldözte el a házból.

Ezek után Szürkének olyan élete lett, amíg élt, mint egy királynak. Itt a vége, fuss el véle!


Radics András: A zabolátlan kölyök

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki sok fejtörést okozott szüleinek. Eszes kis lurkó volt, de néha zabolátlan kölyökké változott és fékezhetetlenné vált. Dühös volt, kiabált, hozzá sem lehetett szólni. Ilyenkor szülei sem bírtak vele, még csak meg sem hallgatta őket. Anya és apa egyre szomorúbbá váltak, mert látták, hogy ez a helyzet senkinek sem jó.

Márk egy nap talált a padláson egy könyvet. Nagy képeskönyv volt, benne aranyos lapok. A címe az volt: Hetedhét próba, Hetedhét földön. Márk érdeklődve lapozta fel a könyvet, az első oldalon az állt: ha tovább lapozol, egy csapásra megoldom a gondjaidat! Márk elgondolkodott azon, hogy mostanában milyen nehezen jön ki a szüleivel, úgy érezte, ezen változtatni kell és tovább lapozott. Ahogy a lap hozzáért a másik laphoz, a könyv megszólalt:

– Szia Márk! Segíteni szeretnék!

Márk rettentően megijedt, ilyet eddig csak filmekben látott. Beszélő könyv? – gondolta.

– Ha gondjaidon úrrá akarsz lenni és a múltban okozott szomorúságot magad mögött akarod hagyni, akkor mond azt, hogy: VELED TARTOK! Ha azt szeretnéd, hogy minden ugyanúgy maradjon, akkor lapozz vissza!

– VELED TARTOK! – mondta Márk olyan gyorsan, hogy meg is lepődött, de megrettenni nem volt ideje, mert a könyv magába szippantotta. Egy pillanatra még az eszméletét is elvesztette, és amikor észhez tért egy idegen helyen találta magát. A könyv hangját hallotta: Köszöntelek Hetedhét országban, ahol hétévente hetedhét próbát tartanak. Itt minden olyan fiú és lány részt vehet, aki szeretné jóvátenni hibáit.

-Jól hangzik, mit kell tennem?

– Hét próbát kell kiállnod, és ha mindegyiken győzedelmeskedsz, akkor elnyered a jutalmad.

… és elindult a varázslat… Először egy versenyautó volánjánál találta magát. Szép piros autó volt, mély motorhanggal, mely úgy dübörgött, mint a mennydörgés. Felsorakoztak a rajtvonalnál … Egy, két, hááá és … eldörrent a rajtpisztoly. Zúgott a tömeg. Egy kör, két kör, száz kör és Márk hatalmas versenyben, de elsőként ért célba, övé lett a kupa.

De nem volt megállás, most egy szupererő-képességgel ruházta fel a könyv. Bármivé tudott válni. Ellenfelei közt volt hétfejű sárkány, meg 12 fejű is, de jöhetett bármelyik, okádhatott bármekkora tüzet, füstöt, Márkot nem fogta el a félelem, olyan szupererős lett ugyanis, hogy egy ujjával földhöz csapta a behemótot.

Jött aztán a harmadik próba. Robotok érkeztek, lézerfegyverekkel. Bokszmérkőzésre hívták ki a kisfiút. A szorítóban még a bíró is robot volt. Márk azonban állta az ütéseket, úgy eltáncolt a robotok elől, ahogy senki más. Elhajolt jobbra, elhajolt balra, aztán egy csavarkulccsal úgy végigcsapott a robotok vastérdkalácsán, hogy azok lerogytak. A bíró Márk kezét emelte magasba. Győzelem – süvített a tömeg!

A negyedik próba egy vacsora kihívás volt. Márk hozzávalókból olyan ínycsiklandozó menüt állított össze, hogy még a világ legjobb séfjei is megnyalták a tíz ujjukat, még az is, amelyik korábban véletlenül lenyeste egy konyhakéssel.

Az ötödik kihívás a csend napja volt. Ez volt a legnehezebb, alig lehetett kibírni, csendben kellett lenni, és még akkor sem lehetett kiabálni, ha eszébe jutott valami vicces, vagy épp valami izgis történet a Fortnite-ból.

Az utolsó két kihívás szintén bajosan ment, az egyik volt a szófogadás, a másik a feltétel nélküli szeretet. A varázskönyv egyszeriben előre repítette az időben, megmutatta neki, milyen is lesz öregkorában. Ott ült egy nagy házban … egyedül. Élete végére egyedül maradt, egyedül, mert nem értette meg gyerekkorában édesanyját, amikor azt kérte tőle, mindenkivel úgy tegyen, mint ahogy ő szeretné, ha mások tennének vele. nem volt jó egyedül. Ahogy az ablakon kinézett gyerekkori önmagát látta, ahogy ott áll, sértődötten, kiabálva, pufogva, miközben édesanyja csendesen csak annyit kér, fogadjon egy kicsit szót! Visszalépett az időben. Magába szállt.Lassan, de megértette, érdemes nem feleselni, érdemes elfogadni mások tanácsát, érdemes segíteni a másikon, mert minden tettünk ránk száll vissza. Ezzel kiállta a 7+1 próbát is, a legnehezebbet, az önismeret próbáját is, és elnyerte a jutalmát! Hátralévő életében nagyon szerették az emberek!